A híres viking hajó, a Dragontooth, vadul csapódott a háborgó tengerbe, az ütk?zés mennyd?rgésként visszhangzott. A vihar, egy düh?ng? sz?rnyeteg, egyre fokozódó haraggal üv?lt?tt, baljós felh?i eltüntették a napot. Thor mély, mennyd?rg? hangja visszhangzott a távolban, és a szél, egy haragos szellem, fenyeget?en fullasztotta a fedélzeten lév? férfiakat, mik?zben h?siesen küzd?ttek az elemekkel. A tenger, egy tomboló düh?ngés, úgy dobálta a hajót, mint egy játékot, hullámai a fedélzetre csapódtak és azzal fenyegettek, hogy elnyelik a legénységet.

  Helga, egy rettenthetetlen viking harcos, aki egy sebhelyet viselt az arcán és elszántság csillogott a szemében, a hajó árboca mellett állt. Nemcsak a kapitány volt, hanem a legénysége sziklaszilárd oszlopa is. Hangja, az autoritás és a rendíthetetlen elszántság hatásos keveréke áthatolt a tenger z?rzavarán, inspirálva a legénységét a folytatásra. Vezetése egy szikla volt a viharban, egy remény sugara, amely irányította ?ket a káoszban.

  A legénység tagjai, arcukra a kitartás vonásai fagyva, siettek a hajón, küzdve a k?telekkel és vitorlákkal a szüntelen es?ben. Az er?s tengerészek egyesült er?vel feszítették meg minden izomrostjukat, hogy az er?s evez?kkel navigálják a hajót a viharos hullámok k?z?tt, er?feszítéseik az ? szüntelen szellemük tanúbizonyságát adták a vihar támadásával szemben. Kitartásuk egy remény fénye volt a káoszban, amit látni kellett. Annak ellenére, hogy a vihar tombolt, soha nem remegtek meg, minden mozdulatuk a túlélési ?szt?nük és egymás iránti elk?telezettségük bizonyítéka volt.

  "Veszélyesen k?zel vagyunk a sziklákhoz!" kiáltotta egy másik viking, Haakon, az orrban állva és a vízb?l kiálló k?vekre mutatva. A legénység szíve megdobbant, amikor ráj?ttek az azonnali fenyegetésre, túlélési ?szt?neik azonnal m?k?désbe léptek. A sziklák, egy áruló akadály az útjukban, katasztrófát jelenthettek a hajó számára. El kellett kerülniük ?ket, de a vihar szüntelen volt. Tervük az volt, hogy ívben kerüljék ki ?ket. Azonban a vihar egyre nehezebbé tette a kivitelezést, feszültségréteget adva küzdelmükh?z.

  Egy hatalmas hullám, csúcsa egy fenyeget? vízfal, csapódott a hajóhoz. Az ütk?zés t?bb legénységi tagot a leveg?be repített. A villám átszáguldott az égen abban a pillanatban, megvilágítva a káoszt. A szakadt és rongyos vitorla úgy lobogott a szélben, mint egy sebesült madár. A hajó, egy er?s járm?, amelynek orrát egy sárkányfej díszítette, ny?g?tt a hullámok szüntelen támadása alatt, mintha maga a tenger elhatározta volna, hogy darabokra tépi. A legénység, arcukra vésett elszántsággal, küzd?tt az elemekkel, minden mozdulatuk a túlélési ?szt?nük tanúbizonysága volt. A leveg? tele volt a só és az es? szagával, és a mennyd?rgés és a csapódó hullámok hangja t?lt?tte be a fülüket, megnehezítve, hogy hallják egymás kiáltásait.

  A Dragontooth, egy hajó, amely olyan híres volt, mint a viking harcosok, akik legénységét alkották, nem volt kisebb más viking hajóknál, és tapasztalt tengerészek alkották legénységét. De még így sem voltak felkészülve egy ilyen vad viharra. Most mindannyian az életükért küzd?ttek, és senki sem volt nyugodt a fedélzeten. A Dragontooth nemcsak egy hajó volt, hanem az erejük és kitartásuk szimbóluma is, és túlélésük az ? legy?zhetetlen szellemük tanúbizonysága volt. éppen hazafelé tartottak Ragnar Lodbrok párizsi ostromáról sok más hajóval, amelyeket a vihar szétszórt. Ezért most sz?vetségesek nélkül maradtak a vihar ellen.

  Helga k?rülnézett a fedélzeten, és vegyes érzelmeket látott Sven arcán. ? volt a legfiatalabb és legújabb legénységi tag, félelme kézzelfogható volt, ellentétben Futhark, a hajó titokzatos ?reg rókája nyugodtságával, aki megpróbálta bátorítani a fiatalembert. Az ?regember a szárnyai alá vette a fiút, és bár idegenek voltak egymás számára, soha nem hagyta magára Svent. Helga elhatározta, hogy kés?bb beszél velük, miután átvészelték ezt a vihart. De most a tengerre kellett ?sszpontosítaniuk.

  "Kitartás, emberek!" kiáltotta Helga, a rettenthetetlen kapitány, hangja elszántsággal teli. "Olaf! Hallod, te süket óriás?!" Szavai, az autoritás és az aggodalom keveréke, tükr?zték kett?s szerepét a legénység vezet?jeként és védelmez?jeként.

  "Mondd, te boszorkány!" válaszolt a kormány evez?it kezel? óriás viking. "Végre eszedbe jutott, hogy tartozol nekem néhány itallal?!"

  A kormányos hangja nem árult el félelmet, és nem mutatott er?feszítést. Nem csoda, hogy ? volt a csapat leger?sebb és legbátrabb tagja. Olaf, a kormány evez?it kezel? óriás viking, t?bb vihart túlélt, mint amennyi ágyasa volt Haakonnak. Tapasztalata és ereje volt a hajó legjobb védelme ebben a viharban.

  "Ha ezt túléljük, beszélhetünk róla! De most forduljunk balra, hogy elkerüljük a sziklákat!" kiáltotta Helga, próbálva elrejteni idegességét. Az óriás ismét abbahagyta az ivást a kritikus pillanatban.

  "Ne felejtsd el a szavad! Balra fordulunk!" Helga gondolatait megszakította Olaf válasza.

  "Várj! A sziklák folytatódnak abban az irányban!" Gunnar hangja harsant fel, amint az árboc tetején állt. Végül sikerült visszar?gzíteniük a vitorlát Freyjával, amelyet a vihar tépett le. Gunnar szemei, amelyek alig látnak, amikor az ég tiszta, élesebbek egy sólyoménál a s?tétségben vagy viharban. éles érzékei rejtélyréteget adtak a jelenethez, feszültséget keltve a legénységben és a k?z?nségben.

  "Akkor forduljunk jobbra!" kiáltotta Leif, a hajóács. Soha nem várta meg, amíg Helga parancsot adott, mindig hangosan kimondta, amit gondolt. éppen emiatt az ? szokása miatt gy?l?lte ?t a kapitány. Rég kidobta volna a hajóról Leifet, ha nem ? lenne a hajó tulajdonosa. A Dragontooth messze a legjobb hajó volt, amit a vidéken találni lehetett, és már számos helyi h?s legendájának születési helye volt. így Helga lenyelte az átkozódásokat, amelyeket Leifnek szánt, és így kiáltott:

  "Nem hallottad, Olaf?! FORDULJ JOBBRA!"

  "Akkor mindenki kapaszkodjon, mert éles jobbra fordulás k?vetkezik!" ezzel a felszólítással a kormánylapátokat olyan gyorsan változtatta meg, hogy még négy ember sem tudta volna hamarabb megtenni.

  This content has been misappropriated from Royal Road; report any instances of this story if found elsewhere.

  Mindenki a fedélzeten kapaszkodott, hogy a fordulás lendülete ne vigye ?ket a tenger mélyébe. Nagyon k?zel voltak a sziklákhoz, amelyeket el akartak kerülni. Ezt azok látták, akik a fedélzet bal oldalán voltak. Tudták, hogy nem pihenhetnek, mert a vihar nem akart elcsitulni. Ekkor mindannyian megértették, miért ájult el Ingrid, amikor megkérték, hogy jósolja meg a f?l?ttük gyülekez? viharfelh?ket. A sziklákon túl a vihar még vadabb lett, mint korábban. Mintha a tenger és az ég ütk?z?tt volna, ahol az ég alul volt, a tenger pedig felül, és fordítva. A tenger vize olyan formákat és alakokat vett fel, amelyeket nem lehetett megérteni, még akkor sem, ha láttad ?ket, és a Dragontooth legénysége próbált túlélni ebben a kék és s?tét káoszban.

  "Kitartás, emberek! K?teleket veszítünk! Ne hagyjatok senkit a tengerbe esni! Rán ma este vacsorára vár bennünket a Djúprinnsben!" Helga hangja szólalt meg, a káoszban az elszántság világítótoronyaként. Ismerte legénységét, ismerte vágyaikat és félelmeiket, és ezt a tudást felhasználva er?t adott nekik. Szavai ?sszetartó felkiáltás voltak, és a hajó a hullámokkal biztonságban volt.

  Gunnar irányításával még néhány veszélyt elkerültek, és úgy t?nt, hogy a vihar eláll. Aztán hirtelen a tenger és a vihar elcsendesedett. Olyan csend volt, hogy még a mélyb?l érkez? buborékok pukkanását is hallani lehetett. Mindenki feszülten várta, mi fog t?rténni, mert nem jelenthetett semmi jót.

  A semmib?l egy kakaskukorékolás t?rte meg a csendet, egy hang, amely mindenki gerincébe félelmet keltett. A hang mintha nem egy, hanem három kakasé lett volna, eredete rejtély, amely úgy t?nt, hogy egyszerre a Délr?l, a tenger mélyér?l és az égb?l származik. Ez egy jel volt, de mir?l? Senki sem merte kimondani. A legénység visszatartotta lélegzetét, szívük dobogott az izgalomtól, mik?zben várták a k?vetkez? csavart veszélyes útjuk során. De Sven megt?rte a csendet.

  "Csak nem ez th-th-a..." Sven kezdett dadogni.

  "A Ragnarok jele!" szakította félbe Leif, ahogy szokta. "De még nem hallottuk Heimdall kürtjét, tehát más jelentése is lehet."

  "Igen, Leif?! Akkor miért csillapodott le a vihar?" mondta Helga, aki már nem tudta magát visszafogni. Ek?zben gondolataiban az a kérdés járt, hogy "Miért most?".

  "Stormcaller, nem te csendesítetted el a vihart?" fordult Leif a titokzatos n?h?z, Sigrunhoz, aki az elejét?l fogva vigyázott Ingridre.

  "Leif, már sokszor mondtam neked, hogy csak a vitorlánkba tudok szelet varázsolni. Nem tudok vihart idézni vagy csillapítani. Még mindig nem értem, miért neveztek engem Viharküld?nek," mondta Sigrun. Kifejezte, mennyire utálja a becenevét.

  "Szerintem ki kellene használni a lehet?séget, hogy találjunk egy helyet, ahol kik?thetünk," javasolta Ivar, aki nyugodt pillanatban mindenkit elkezdett vizsgálni. Mivel ? volt a hajó gyógyítója, t?bb id?re volt szüksége a munkájához. "Mit mond a kapitány err?l?".

  "Jó ?tlet," értett egyet Helga, majd felnézett az árboc tetejére. "Gunnar, látsz olyan partot, ahol kik?thetünk?".

  "Nem, kapitány," válaszolt gyorsan Gunnar. "Nyílt tengeren vagyunk, és a legk?zelebbi part egy nyugodt helyen két napnyira van."

  "Gunnar, nem emlékszel Hjaltlandra?" vetette k?zbe Freyja. "Szél nélkül fél nap alatt odaérhetünk."

  "Freyjának igaza van," egyezett bele a navigátor segít?jébe. "De legutóbb is er?s szelek voltak abban az irányban. Hogyan d?nt a kapitány?".

  Miel?tt Helga válaszolhatott volna, egy hangos kürt megszólalása félbeszakította. A hang olyan zajos volt, hogy mindenkinek be kellett fogni a fülét. Még Ingrid is védekezett a kürt ereje ellen, mert ez visszahozta ?t, amit a vihar nem tudott megtenni.

  Miután a hang elhalt, mindannyian egymásra néztek. Arcukat a csalódottság és veszteség érzése s?tétítette el. Elmulasztották a Ragnarokot, az istenek csatáját, és nem lehettek Odin einherjarjai ebben a harcban. Futhark volt az els?, aki megszólalt.

  "Akkor már nem kell aggódnunk miatta. Koncentráljunk a feladatra, mert még mindig veszélyben vagyunk!".

  "Igazad van, ?reg," mondta neki Helga. "Mindenki a helyére, és irány Hjaltland!".

  Futhark kivételével a t?bbiek még mindig zavartak voltak. Helga szavai cselekvésre ?szt?n?zték ?ket; a kapitány családja híres volt céltudatosságáról, ami kárpótolta az elvesztett életkedvet a legénységben.

  Pont id?ben, mert a vihar újra kezd?d?tt. Gunnar úgy gondolta, hogy látta a világkígyót felbukkanni a vízb?l. J?rmungandr vízb?l való kij?vetele hatalmas sz?k?árt okozott. A navigátor még soha nem látott ilyen hullámot, és a t?bbiek még nem érzékeltek semmit bel?le. Csak egy lehet?ségük maradt. Valahogy fel kellett mászniuk a hullám tetejére. Lenézett a Dragontoothra, és felmérte a sérüléseket, értékelve, hogy ki élheti túl. Ránézett Olafra és Helgára, majd elmondta tervét nekik.

  "Olaf, egyedül is elbírod a kormányt?" kérdezte Helga az óriást.

  "Ha nem nagyobb, mint a nyugati vizek hullámai, egyedül is elbírom," válaszolta magabiztosan Olaf.

  "Olaf, ez sokkal nagyobb annál! Legalább háromszor nagyobb, mint a nyugati vizek hullámai," figyelmeztette már aggódva Gunnar. Látva, hogy milyen gyorsan k?zeledik a hullám. Nem volt t?bb mint egy percük. "Aki a hajó végén van, segítsen gyorsan Olafnak! Húzzák meg a biztosító k?teleket!".

  Csalódottságuk miatt nem mindenki tudta hibátlanul végezni a dolgát. és azok, akik most hibáztak, t?bbé nem k?vetik el ugyanazt a hibát. Egy sz?k?ár meglovagolása ?rültség, de ?k vikingek voltak. A tengerek bátor harcosai, akik jobban ismerték a viharokat, mint bárki más. Bármelyik viking megkísérelte volna ezt, de a Dragontooth és legénysége megtette. Sokan k?zülük kik?t?k?telei elszakadtak, és sokan megsérültek, amikor elérték a hullám csúcsát. Helga is elvesztette eszméletét, és leesett volna a hajóról, ha Erik nem kapja el. Olaf igazi kihívást kapott, amire vágyott. De aztán két ember megcsúszott, és Olafra zuhant. A t?bbiek nem tudták tartani az evez?ket az óriás nélkül, ami a végét jelentette.

  Ekkor Futhark gyorsan jeleket készített a fedélzet padlójára, rátette a kezét, és felkiáltott: "NER LER!".

  Ló alakok formálódtak a vízb?l a Dragontooth k?rül, amelyek felsegítették a hullám tetejére, és lekísérték a másik oldalára. Mindenki megd?bbent, hogy az ?reg Futhark varázslatot használt. Ez lett volna várható Sigruntól vagy Ingridt?l. Azonnal elkezdték kérdezni, de az ?reg csak hallgatott. Végül Helga magához tért, és véget vetett a kérdez?sk?désnek.

  "Hagyjátok békén az ?reget! El?sz?r is k?ssünk ki egy biztonságos parton! Mindenki vissza a helyére!" parancsolta Helga.

  Aztán Gunnar így szólt: "Kapitány, egy másik ilyen hullám k?zeledik felénk!".

  "Futhark!" mondta Helga az ?regnek. "Tudod megcsinálni az el?bbit újra?".

  "Nem," válaszolta. Helga arca megfeszült erre, de az ?reg folytatta. "Azonban egyszer át tudok minket vinni alatta."

  "Akkor tedd meg," Helga utasította egy megk?nnyebbült sóhajjal. Miután kimondta, azon gondolkodott, hogy mit is jelenthet az, hogy alatta.

  Futhark újra jeleket vésett a fedélzetre. Aztán a hajó hirtelen a víz alá süllyedt, és átment a hullám alatt. Miután felj?ttek, sokan fuldokolni kezdtek a sós vízt?l.

  "Legk?zelebb mondja, hogy vegyünk egy mély lélegzetet, ?reg," k?h?gte Helga.

  Futhark nem válaszolt; csak leült a fedélzet jobb oldalára. Helga gyorsan ?sszegy?jt?tte a t?bbi csapatot, és folytatták útjukat a csillapodó viharban. Sigrun kedvez? szelével gyorsan elérhették volna céljukat. De a cél sehol sem volt. Helyette egy hatalmas vízesés zárta el az utat a tenger k?zepén.